„Szalézi szentjeink családjának minden egyes tagja megtestesíti karizmánk egy specifikus jellemzőjét. Ők ezt a karizmát elfogadták, így téve számunkra még láthatóbbá, érthetőbbé és világosabbá.” (Don Pascual Chávez, volt szalézi rendfőnök)
A szalézi szentség néhány ragyogó példája Don Boscón kívül:
Savio Szent Domonkos (1842-1857) már egészen kiskorától kezdve tanúskodott mély hitéről. Már 5 éves korában ministrált, sokszor a templom ajtaját még zárva találta, de ő letérdelt a puszta földre esőben, hóban. Fejét az ajtóhoz támasztva meghajlott fővel, összekulcsolt kézzel imádkozott, amíg az ajtót kinyitották. Leírhatatlan öröm töltötte el a szívét, amikor 7 éves korában magához vehette az Oltáriszentségben jelenlévő Jézust. 12 éves korában találkozott Don Boscóval, aki befogadta az oratóriumba. Társai nem csak jámborsága, tudománya, de udvarias és kellemes bánásmódja miatt is szívesen társalogtak vele. 1854-ben Domonkos Szűzanyának ajánlotta magát. 1856-ban megalapította a Szeplőtelen Szűz Társaságát. Fiatalon beteg lett, és az orvos tanácsára haza kellett mennie. Szomorúan vált meg Don Boscótól – akivel három évig volt együtt – és társaitól: „Viszontlátásra a Mennyországban!” Csak pár napig szenvedett otthon. „Ó mily csodaszépeket látok!”- szavakkal mosolyogva lehelte ki lelkét 1857. március 9-én. Egyik legkedvesebb tanítványának emlékére maga Don Bosco írta meg életrajzát. Boldoggá 1950-ben, szentté pedig 1954-ben avatták. Ő a ministránsok és a várandós anyák védőszentje.
Boldog Sándor István (1914-1953) Szolnokon született. A fémipari szakiskola elvégzése után vasesztergályosként helyezkedett el. 1936-ban belépett a szalézi rendbe, 1940-ben tette le első fogadalmát, majd 1946-ban örökfogadalmat tett mint szerzetes testvér. 9 évig nyomdászként dolgozott a rákospalotai szalézi nyomdában, közben 1941-45 között kisebb megszakításokkal híradós katonaként szolgált a hadseregben.
1946-tól munkásfiatalokat vezetett a rákospalotai KIOE-ben (Katolikus Ifjúmunkás Szervezet). Sándor István lakhelye, és működésének fő színhelye a Clarisseum. Ebben az épületben volt 1950 tavaszáig a szalézi rendház, a nyomda és a legszegényebb családok iskolás gyermekeit befogadó fiúnevelő intézet. 1949-ben Sándor István sekrestyés lett. Szoros kapcsolatot tartott fenn a kék ávósokhoz katonai szolgálatra behívott munkásfiatalokkal. Csoportjával levél útján a katonaidő alatt is élénk kapcsolatot tartott.
1950-ben a többi renddel együtt a szalézi rend működését is betiltották. 1951 februárjának végén a hatóság tudomására jutott Sándor István illegális tevékenységének egy része. Hogy letartóztatását elkerülje, Kiss István álnéven a Persil gyár dolgozója lett, s bejelentés nélkül lakott rendtársa lakásában. Ez időben kirándulásokat, magánházakban összejöveteleket szervezett és hittant tanított.
1952 júliusában letartóztatták. A Budapesti Hadbíróság október 28-án tárgyalta az ügyet. Az október 30-án tartott tanácskozáson elvetették a kötél általi halálra ítéltek kegyelmi kérvényét. A feddhetetlen jellemű, talpig becsületes Sándor István testvér 1953. június 8-án bitófán fejezte be tartalmas életét. Sándor István az első magyar szalézi szerzetes, akit az Egyház a boldogok sorába emelt 2013 október 19-én.
További szalézi szentekről, boldogokról, tiszteletreméltókról és Isten szolgáiról a tartományi honlapon lehet olvasni.
