A megelőző módszernek célja az életszentség. A Don Bosco nevéhez fűzhető nevelési módszer a szereteten alapszik: „Nem folyamodik kényszerhez, hanem az értelem, a szív és az Isten utáni vágy erőforrásához, amely ott van minden ember lelke mélyén.” (SDB Alapszabályok 38.) A megelőző módszer hatékony a nevelésben a mai napig: a világgal együtt kicsit a gyerekek is változnak, de a módszer még ma is aktuális.
A megelőző módszernek 3 oszlopa van: értelem, vallás és szeretetteljesség.
Értelem: Amit a nevelő kér az tudatos, okot és magyarázatot ad a nevelt számára, hogy ő ne tekintélyelvből fakadóan, hanem saját belátása szerint cselekedjen. A nevelő nem megoldásokat ad a fiatal kezébe, hanem technikákat mutat számára, amiket más helyzetben is alkalmazhat. Vannak szabályok, de ezek már a kezdetekben tiszták, egyértelműek. A nevelő bízik a fiatalban, feladattal bízza meg, és bizalommal kíséri végig az úton.
Vallás: A megelőző módszer Isten jelenlétének pedagógiája. Istené, aki jelen van az oratóriumban a szentségek, vallási gyakorlatok, imák, lelkigyakorlatok által. A szaléziak és az animátorok példamutató keresztény élete és a fiatalokkal való jelenlétük közvetíti számukra az isteni szeretetet.
Szeretetteljesség: „Családiasság nélkül nem lehet szeretetet kimutatni, viszont enélkül nem várható bizalom. Aki azt akarja, hogy szeressék, bizonyítsa be, hogy szeret.” (Don Bosco) A nevelés legfőbb eszköze a nevelő személyiségéből áradó és sugárzó szeretet, amely nem holmi ömlengés, hanem higgadt, ésszerű, a gyermek javát ésszel is fontolóra vevő szeretet. A megelőző módszerben fontos a befogadás, a személyesség, illetve a családiasság, ami egyben szabadság, de tekintély is. A kapcsolatteremtési szándék az, amivel elnyerhető a fiatal bizalma: így válik az asszisztencia a rossz megelőzésére és a jóra nevelésre.
