Vándor József szalézi atya hivatalosan is Tiszteletreméltó

Vandor-JozsefIsten Szolgája Vándor József szalézi atya életrajza

Isten Szolgája Vándor József, Wech családi néven született az Esztergom melletti Dorogon 1909. október 29-én, Wech Sebestyén földműves és Puchner Mária gyermekeként. Középiskolai tanulmányait Esztergomban a ferences szerzetesek gimnáziumában kezdte. A szalézi renddel hittanára, a ferences Virágh Rajmund atya ismertette meg, minthogy a magyar szalézi rendtartomány központi szolgálata éppen Dorog és Esztergom között működött. 1925 tavaszán, tizenhat évesen került a szaléziekhez tartozó, Dorog melletti Péliföldszentkeresztre, s ekkortól a szalézi rendben folytatta a tanulmányait. Erős honvágya miatt többször is hazaszökött a rendházból, de szülei mindig visszakísérték. Középiskolai tanulmányainak végén, nem csekély próbatétel után, végleg a szerzetesség mellett dönt és belépett Don Bosco rendjébe, a szaléziak közösségébe. Gyönge egészségi állapota miatt az elöljárói, orvosi tanácsra, néhány hónapra hazaküldték a szülői házba, hogy megerősödjék és csak ezután kezdte meg a noviciátusát 1927-ben. Öt évvel később,1932. augusztus 13-án tette le Péliföldszentkereszten szerzetesi örökfogadalmait. Elöljárói az akkor nagyon fiatal és sok hivatást magához vonzó új szerzetesrend központjába, az észak-olaszországi Torinóba küldték teológiai tanulmányok végzésére. Négy év múlva, 1936. július 5-én Torinóban szentelték pappá és egy héttel később július 12-én immár otthon, Dorogon tartotta újmiséjét. Ekkor történt életének meghatározó fordulata. Elöljárói, a jelöltként többször haza-hazaszökő fogadalmas szerzetest Kubába küldték misszióba, ahová 1936. augusztus 25-én indult el. 16 napos hajóút után érkezett meg a szigetországba. Nem sokkal később nevét Wechről Vándorra változtatta. Személyisége, lelkisége és lelkipásztori kreativitása mély benyomást tett Santa Clara egyházmegyére, ahová Vándor atya korábbi szolgálatát követően 1954. december 9-én érkezett azzal a céllal, hogy felépítse a „Rosa Pérez Velasco” nevű „Művészetek és Mesterségek Intézetét”, egyfajta donbosco-i szakiskolát, és egyúttal biztosítsa a Kármelhegyi Boldogasszony templom híveinek lelkipásztori gondozását. Miután az ország kommunista lett, az iskolát államosították 1965-ben, de ő ugyanezen a helyen maradt és a közösség plébánosaként szolgált egészen a haláláig, negyedszázadon át, nagy hűséggel. Halála előtt súlyos betegség támadta meg, az utolsó három évében már csak tolószékkel tudott közlekedni. Santa Clara-ban halt meg, 1979. október 8-án. Padre Josét életében is nagy tisztelet és elismerés övezte, ami halála után egyre inkább erősödött. Ezért az egyházmegye vezetése, egyetértve a szalézi renddel, pontosan 24 évvel később, 2003. október 8-án kezdte meg boldoggáavatási eljárását. A kubai Santa Clara-ban 2009. augusztus 10-én zárult le boldoggáavatási eljárásának egyházmegyei szakasza. Pierluigi Cameroni, a szalézi rend egyetemes posztulátora 2014. január 16-án, adta át a Vándor József SDB életéről és erényeiről szóló úgynevezett Positiót a Szenttéavatási Kongregációnak. Ettől kezdve Vándor József szalézit megilleti a Tiszteletreméltó cím. A 2016. február 18-án az Apostoli Szentszék mellett székelő Teológusok Bizottsága döntése szerint a Kubában tevékenykedő misszionárius életszentségének híre megalapozott, bizonyítható, hogy élete során hősies fokon gyakorolta a keresztény erényeket. A mostani szentszéki dekrétum éppen ezeket ismerte el hivatalosan. Földi maradványait a szentté avatási eljárás szokásának megfelelően múlt év augusztus 8-án exhumálták és a Santa Clara-i Carmen plébániatemplom urnatemetőjében helyezték el.