Visszatekintés a 2018-as évre

(A teljesség igénye nélkül)

Vannak fordulópontok minden ember életében, amikor lezárul egy időszak és kezdődik egy új. Minden – Isten kegyelméből – a javunkra válik. (vö. Róm 8, 28) A 2018-as év utolsó napjához, utolsó estéjéhez, utolsó óráihoz érkeztünk el. Az ember úgy érzi, mint mikor egy könyv elolvasásának a végére ért. Becsukja a könyvet, talán a szemét is becsukja és végig gondolja, hogy miről is szólt a könyv.

Most mi is csukjuk be a szemünket és tekintsünk vissza arra a könyvre, amit a Jóistennel közösen írtunk ebben az évben az Óbudai Szalézi közösségben. Emlékezzünk: kezdjük a könyv végétől indulva.

Decemberben a legfontosabb program a karácsonyra való felkészülés volt. Az iskolás gyerekek számára is meghatározó élményt jelentett: mi is mentünk hozzájuk és ők is jöttek hozzánk. Több iskola kérte idén is a segítségünket: a Szent Margit és Szent Imre Gimnázium, a Prohászka Iskola, Meta Don Bosco Iskola, Péter és Pál Iskola, valamint az Albertfalvi Don Bosco Iskola és a Pesthidegkúti Iskola. Kölcsönösen tudtunk segíteni egymásnak a felkészülésben. Iskolán kívül az itteni csoportokat is tudtuk segíteni a felkészülésben.

Novemberben nagy áldás volt az Istentől Rendfőnök atya látogatása. A szállása itt volt nálunk Óbudán. Jelenléte, tanítása, példája és a találkozások visszaemlékeztettek minket Don Boscora és karizmájára.

A hónap végén nagy lelkesedéssel készítettük a szalézi munkatársakkal az adventi buszjegyeket.  Az idei évben, a befolyt összeggel, a szombathelyi oratórium működését támogatunk.

Október hónapban kiemelkedően fontos program volt elkísérni a fiatalokat Grazba, a taizé-i ifjúsági találkozóra. A rendtársakkal együtt lehetőség volt nekik közelebb kerülni az Istenhez és szívből imádkozni.

A hónap végén elbúcsúztunk az Óbudai Széchenyi körtől. Az elmúlt kb. 15 évben itt tartották a rendszeres találkozójukat. Sokat jelentettek számunkra is ezek az alkalmak. Általuk jobban meg tudtuk ismerni a mi gazdag és szép kultúránkat.

Szeptember hónap a szalézi hivatás tekintetében nagy jelentőséggel bírt. Az elmúlt években kevés volt a hivatás. Ebben az évben viszont 3 novíciusunk is volt, akik jól felkészülve szeptember 6-án indultak Rómába, ahol megkezdték noviciátusukat. Ez nagy örömet okozott a szalézi kongregációnak is.

Augusztus végén volt az évzáró nyári tábor, amely alatt rendházunk  kb 200 gyerek otthona lett. Ezen kívül új rendtársak is érkeztek, akik gazdagítják életünket: Géza testvér, Sándor és Lytton atya. Így kibővült itteni szerzetesi közösségünk.

Július hónapban Baji János atyának a gyémántmiséjét ünnepeltük vidám hangulatban a hívekkel.

Ebben a hónapban volt az óbudai szalézi közösségi tábor a munkatársak szervezésében, amivel a hátrányos helyzetű gyerekeket tudtuk támogatni.

Júniusban volt az első nyári tábor. A gyerekek lelkesen jöttek, lelkileg és testileg is jó kikapcsolódást jelentett nekik.

A Óbudai Szalézi Rendház ünnepén – Gonzaga Szent Alajos napján – barátságos atyák-apák focimeccsel és közös agapéval adtunk hálát a szalézi jelenlétért.

Június 17-én Tímár Mihály atya mutatta be gyémántmiséjét.

Június 8-án, Boldog Sándor István, vértanú szalézi testvér emléknapján volt egy nyitott családi délután a róla elnevezett parkban. Ezt a kiemelkedő eseményt az önkormányzattal közösen terveztük és szerveztük. Havasi József atya elmesélte Sándor István életének kiemelkedő szerepét.

Május hónapban Savio-focikupával emlékeztünk meg Savio Szent Domonkosról. Öröm volt együtt beszélgetni és boldogság volt látni a sok vidám arcot a versenyzés közben.

Április hónap végén hagyományteremtő céllal Szalézi Udvart szerveztük családi játékdélutánnal. Sokszínű és izgalmas programok voltak, ahol mindenki jól érezte magát. A programot nyitottá tette a helyszín, amely a Szalézi Rendházon kívül egy parkban volt.

Húsvét után a rendtársak lelkigyakorlaton vettek részt Péliföldszentkereszten, ahol elmélyülhettek a szalézi lelkiségben és a karizmában.

Márciusban a húsvétra való felkészülés volt kiemelkedően fontos a fiatalok és felnőttek számára. Ezáltal a nagyböjt végén méltó módon ünnepelhettük a húsvétot. Sokan voltatok itt a húsvéti szertartásokon, öröm volt Krisztus feltámadását együtt ünnepelni.

Februárban az ifjúsági hittanosok egy hétvégét Pécs mellett, Gyódon egy szalézi közösségi házban töltöttek, ahol lelkileg felkészülhettek húsvét szent ünnepére.

Január hónap a farsang időszaka volt. Csoportonként ünnepeltük a farsangot, Szalézi rendtársaknak Családi Napot szerveztük, ahol kötetlenül lehetett beszélgetni, megosztani az örömeinket és élményeinket.

Befejezésül egy vers visszatérő sorát idézem: „..a víz szalad, a kő marad.”

Ebben az évben sok szép és áldott események voltak, amelyek formáltak minket: lelkünket és testünket egyaránt. Kövekként maradnak meg az életünkben: kincsként őrizzük ezeket. De az idő tovább szalad, mint a víz. Ha az idővel nem tudunk repülni, akkor fussunk! Ha nem tudunk futni, akkor sétáljunk! Ha nem tudunk sétálni, akkor másszunk! De csináljunk bármit, muszáj haladunk előre! (Marthin Luther King)

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek az Óbudai Szalézi rendtársak nevében Istentől megáldott, boldog új esztendőt!

 

Köszönettel és imával

P. Sabu Joseph SDB

Igazgató