Bemutatkozás

Az óbudai Szent Alajos Szalézi Rendház története – kb. 2000-ig bezárólag

Dr. Pintér Endre munkája alapján

A Szalézi Rend és a Szalézi Társaság 1854. óta működik, napjainkban már a világ minden táján. Bosco János (Giovanni) torinói lelkész alapította elhagyott, szegény, a társadalomból kirekesztett fiatal fiúk nevelésére. A katolikus egyház második legnagyobb férfi szerzetesrendje.
Óbudán a szaléziak 1920-ban telepedtek le. Ebben az időben a kerület a főváros legszegényebbjei közé tartozott. A korábban virágzó mezőgazdasági – szőlőtermesztési életforma kedvezőtlen időjárás, a föld lepusztulása és a növénybetegségek miatt már csak a legszűkebb megélhetést biztosította. Belterületét három téglagyár uralta. Ezekben többnyire szezonális – márciustól októberig – tartó munka folyt. Nagy volt a munkanélküliség és általánossá vált a szegénység. Az alkoholizmus és a zsúfolt, egészségtelen barakklakások elősegítették a tuberkulózis terjedését. Nem véletlen, hogy az akkori nagy országban Óbudán nyílt meg 1918-ban – negyedikként – a tüdőbeteg-gondozó.
E nyomorúságos világban érthetően elsősorban a fiatal proletárgyerekek kerültek utcára és kallódtak el. Életük javítására két egyházi intézmény vette fel elsőként a harcot: a Szalézi Rend által létesített Szent Alajos Ház és a piac melletti Szent József Otthon. Utóbbit Kerékgyártó József lelkész alapította.
Ennek az írásnak az a célja, hogy a Szent Alajos Ház létrehozásának és a Szalézi Szerzetesrend letelepedésének, virágzó kiterjedésének a történetét ismertesse.

A Szalézi Szerzetesrend múltja szorosan összefügg a Szent Alajos Ház történetével. A ház alapítása, majd fokozatos bővítése Fischer Ágoston esztergomi egyházmegyés pap, a Jó Pásztor zárda és templom (alapítási év 1892), majd egy ideig a San Marco herceg özvegye által alapított Irgalom Háza (alapítási év 1901) lelkészének az érdeme. Fischer Ágoston 1890-től 1918-ban bekövetkezett haláláig az ifjúság valláserkölcsi nevelésén fáradozott. Bámulatos szervezőkészséggel a főváros minden kerületében Szent Alajos Segítő Egyesületet alapított. Mindegyiknek volt tisztikara. Ezeket összefogta a választmány és az évi közgyűlés. A havonkénti üléseket legtöbbször Fischer Ágoston személyesen vezette. A tagok minden hónapban összejövetelt tartottak. Ünnepségek, rendezvények, kirándulások során pénzt és természetbeni adományt gyűjtöttek. Ágoston atya legfőbb célja egy ifjúsági otthon létrehozása volt. A fáradhatatlanul gyűjtött, “összekoldult” pénzből 1912-ben megvásárolta a Kiscelli utca 79 számú – nagyon rossz állapotban lévő – kis családi házat. Ebben alapította meg a kezdetben “Senki Fiai”-nak nevezett otthont. Olyan iskoláskorú fiúkat fogadott be, akiknek nem voltak szülei, legtöbbször rokonaik sem, vagy ha igen, azokat nem ismerték. Az élet kitaszítottjai, kitagadottjai voltak. Az akkori Óbuda páratlan intézetének utcára néző kis szobájában alakult meg a mai Bécsi úti szalézi templom elődje.


Óbuda címere

A kis házi kápolna nyilvános volt. Csakhamar a környék egyik legkedveltebb áhítatos helye lett. A bentlakó növendékek mellet a bejáró ifjúság és a már működő Szent Alajos Társulat tagjai végezték a vasár- és ünnepnapi ájtatosságokat.
1918. május 6-án a reggeli órákban Fischer Ágostont villamos baleset érte. Az élelmiszerjegyeket vitte a központba beváltásra. A villamos lépcsőjén kapott helyet. A szél erősen fújt, reverendáját a kerekekre csapta, az felcsavarodott és a kocsi alá húzta. Mindkét lábát elveszítette. A Szent Margit Kórházban amputálták. A műtét napján este elhunyt.
Közel két évig a Ház nem működött.
1920-ban Csernoch János bíboros-prímás a gazdátlan otthont a szalézi atyákra bízta, miután az már megelőzően Bosco Szent János szellemében működött.


Don Bosco

Az óbudai szaléziak története ekkor kezdődött.
A szerzetesek nemcsak a házat és a kápolnát vették át, hanem a lelkes munkatársakból álló Szent Alajos gárdát is. A Kiscelli utcai otthon átvételéről szóló szerződést a Szent Alajos Segítő Egyesület részéről dr. Mészáros János érseki helynök, Georgi Ilona titkár és dr. Gergely Ernő pénztáros írta alá. A szaléziakat Plywacsik Szaniszló igazgató képviselte. Az I. világháború, majd a Trianon utáni nagyon nehéz időben – 1920 és 1922 között – Plywacsik igazgató nagy türelemmel, bölcsen áldozatos lelkülettel törekedett a hatóságok és a munkatársak megnyerésére. Biztosította a ház fennmaradását és zavaratlan működését. Utódai időrendi sorrendben a következők voltak: Antal János 1922-1924, Kiss Mihály 1924-1925, Varga Dénes 1925-1931, Bali János 1931-1934, Knorr Ignác 1934-1940, Kiss Mihály 1940-1946, Várhegyi Ernő 1946-1951 között vezette az intézetet és a kápolnát.


Szent margit Kórház a Kápolnával szemben
Itt műtötték meg P. Fischer Ágostont

Az igazgatók a szerzetes társakkal fokozatosan bekapcsolódtak a helyi lelkipásztorkodásba. Az Irgalom Házban, a Jó Pásztor zárdában és kápolnában, a Szent Margit Kórházban (alapítási éve 1897) szolgáltak, de kisegítettek a közeli iskolákban is. Hittant tanítottak. A meglévő ifjúsági gárdát Schaub Mihály szervezte és vezette tovább. 1921 júniusában Schioppa Lőrinc a pápa magyarországi követe főpapi szentmisét mutatott be a főplébánia templomban Szent Alajos tiszteletére. A hívők nemcsak a templomot, hanem a környező teret is megtöltötték. Schioppa Lőrinc többször is meglátogatta a Kiscelli utcai otthont és mindig jelentős adományt juttatott. Ugyanilyen szoros kapcsolat alakult ki az óbudai szaléziak és a későbbi pápai követek, így Orsenigo Cezar és Angelo Rotta nunciusok között is. Antal János és Kiss Mihály igazgatók az akkori pápai diplomácia “Szeretetszolgálat”-ában, mint titkárok működtek, majd később Balázskövi József szalézi atya dolgozott ugyanitt vezető titkárként.


A Kiscelli utcai otthon gangja

1922 június 18-án rendezték a Szent Alajos Ház tízéves jubileumát. Sagmüller József apátplébános celebrálta a főpapi szentmisét a Péter-Pál templomban. Dr. Tóth Tihamér egyetemi tanár mondott buzdító szentbeszédet. Aznap délután az intézetben, nagyszabású ünnepségen dr. Mészáros János protonotárius atya idézte fel bensőséges beszédében Fischer Ágoston emlékét. 1923 május 13-án Zadravecz István tábori püspök óbudai látogatásán lelkes beszédben buzdította az ifjúságot az erkölcsös életre és a hallgatóságot az ifjúsági mozgalmak megsegítésére.


Szent Péter és Pál templom

1922-1924 között a szalézi házat Antal János igazgató vezette Ádám László hathatós segítségével. Antal János kiterjedt külföldi kapcsolatokkal rendelkezett. Ezen az úton jelentős támogatást szerzett rendszeresen az otthonnak. 1924-ben nevezték ki tartományfőnöknek és ezt a vezető tisztséget 1948-ig meg is tartotta.


A Kiscelli utcai épület a Kápolna udvaráról nézve

1925-ben Varga Dénes igazgatósága idején a Kiscelli utcai Szent Alajos Házhoz – a földszintes fronttal egyvonalban – hosszú épületszárnyat emeltek az udvari részen. A mosdókkal, fürdőszobával ellátott épületrész a növendékek hálóterme lett.


Ideiglenes nyári homokozó a Kiscelli utcai épület udvarán

1926-ban a Szent Alajos Segítő Egyesület férfi és női ága beolvadt a szalézi munkatársak csoportjába. A Szent Alajos Társaság ezzel egy időben új tagokkal bővült és a Don Bosco Ifjúsági Gárda keretében, mint Szent Alajos Kör működött tovább.
Fennállása alatt az intézet mindig is foglalkozott nemcsak a bentlakó 30-70 növendékkel, hanem kulturális és szórakoztató estélyekre adott helyet az óbudai ifjúságnak. Műkedvelő színházi, ének és sport csoportokat alakítottak. A Kiscelli utcai elemi iskola tantermében havonta rendeztek műsoros estet, mindig nagyszámú résztvevővel. Színpadot állítottak fel, a színfalakat a gárda tagjai festették. Több felvonásos színdarabokat adtak elő olyan sikerrel, hogy rendszeresen kaptak meghívásokat más kerületbe is. Ilyen volt pl. az Iglói Diákok c. darab. Az estélyek fényét kiváló művészek közreműködése növelte. A Petőfi centenárium rendezésén Jászai Mari a legnagyobb magyar tragika, máskor Bihari Ákos, Környei Paula és más jeles színművészek, kiváló előadók vonzották a közönséget. Évente egyszer táncestélyt rendeztek, többnyire főhercegi védnökség mellett.


A Kiscelli utcai épület udvara

1927-ben Varga Dénes igazgatása idején ingatlanokkal gyarapodott a szalézi tulajdon. Megvették a Bécsi út 175. sz. Mössmer féle telket, amelyen egy varroda és egy kis, elhanyagolt ház állt. A két épületet összekötötték. Ebből lett a Segítő Szűz Mária kápolna, amely felváltotta a Szent Alajos Házban korábban kialakított házi kápolnát. Ebben az évben Andréka Károly kerületi rendőrkapitány hagyatéka, a Bécsi út 177. sz. ház is növelte a tulajdont. Oltárra került a ma is meglévő Szűz Mária szobor, amelyet minta után egy szerény szobrász ingyen készített el. A kézhez, a koronához és a ruhaszegélyhez használt aranyat az óbudai és a józsefvárosi munkatársak adományaiból mintázta. Megható volt az a szeretet és buzgalom, amellyel fülfüggőket, törött karpereceket, gyűrűket ajánlottak fel a nemes célra.


A Bécsi út 175-179. udvara

1933-ban Bali János igazgatása idején a Kiscelli utcai ház falára 25 cm átmérőjű bronz fejrelief behelyezésével márványtáblát helyeztek el Fischer Ágoston halálának 25. évfordulójára. Bensőséges ünnepség keretében, népes társaság jelenlétében dr. Mészáros János érseki helynök leplezte le az emléktáblát, amelyet a szaléziak nevében Bali János vett át. A tábla szövege a következő volt:
“A Szent Alajos Ház, Egyesület és Társulat alapítója e házban hithű fiatalokat nevelt és az elhagyottaknak otthont adott. Áldozatos munkájáért hálából e tábla őrzi a nevét. 1933.”
1949-ben (vagy 1950 elején) a táblát a ház faláról lefeszítették. Az napokig az utcán hevert. E sorok írójának is a részvételével tolókocsin a Jó Pásztor templomba szállították a táblát. Az a padlásra került. 1995-ben Peisch Ferenc atya segítségével hoztuk el a táblát a már visszakapott szalézi udvarba. Az itt ideiglenesen elhelyezett táblát vandálok összetörték és a bronz domborművet ellopták. A márványtábla darabokra esett szét.
Bali János álma az volt, hogy a Bécsi úton egy szép templom épüljön. Terve megvalósulni látszott. A Bonn téglagyár igazgatósága messzemenő segítséget ajánlott fel. A templomhoz Szalézi Központot és teológiát terveztek Erre akkor nem került sor, de a megálmodott terv végül is megvalósult. Csak közel 60 évet kellett várni rá.


A Segítő Szűz Mária Kápolna belseje

Knorr Ignác igazgató 1934 nyarán a Kiscelli utca 79. szám alatt lévő hosszú, földszintes épületet átalakította. Az iskolaévkezdetére az építkezés már be is fejeződött és létrejött az új hálóterem. Jelentősen emelkedett a növendékek száma és ez lehetővé tette, hogy ingyenes és félingyenes tanulókat egyre nagyobb számban vehettek fel. A rászoruló fiatalok részére, segélyezésére nőtt a lehetőség.


Bécsi út 175. kosárlabda-pályája

Az intézet gyarapodása azonban nagy anyagi és vezetési, szervezési megterheléssel járt együtt. A telkek megvételéhez, az építkezésekhez újabb és újabb bankkölcsönt vettek igénybe. A kamatok és a megállapított törlesztési összeg fizetése komoly gondot okozott.
Ezekben az években a növendékek a Fővárosi Étkeztetési Akció keretében a Kiscelli utcai iskolából kaptak ebédet. Szívós utánjárással sikerült hivatalos helyektől kieszközölni, hogy a segélyt mindig nyersanyagban kapják. Ez kevesebb volt ugyan, de az étel minősége az intézetben jelentősen javult. Ismételt kérésre a kerületi elöljáróság az udvart rendbe hozatta, planírozta, murvával borította. Megszűnt a por és a sár. Lehetett az udvaron végre játszani is.
A vallás-erkölcsi nevelés mélyítésére szolgált fiatalabb növendékek számára az Oltáriszentség Társulat, nagyobbaknak pedig az Immaculata Társulat. Nagy és örvendetes esemény volt, amikor soraikból két szalézi misszionárius indult az életbe.
A környék ifjúsága az Oratóriumban találhatott otthont. Ennek keretében aktívan működött a Szív Gárda. A beosztott kispapok nagy lelkesedéssel és rátermettséggel foglalkoztak a fiatalokkal. A szalézi munkatársnők heti egy napon javították a növendékek fehérneműit, ruháit. Időről-időre szervezett teadélutánok, nyáron sördélutánok is jelentettek anyagi támogatást. Az óbudai és főleg a józsefvárosi munkatársak tekintették a Szent Alajos Házat szívügyüknek. Minden hónap első keddjén számukra az otthon igazgatója tájékoztatót adott. Az 1930-as évek közepén a Szent Alajos Körben zenekar alakult. Hetente egyszer próbáltak. A rendszeres műsoros estéken művészi szereplésük is biztosította a sikert. 1938-ban emlékezetes esemény volt a torinói főelöljáró látogatása. Nagy szeretettel fogadták. A megtartott látványos ünnepségen buzdító és az elért eredményeket méltató beszédet mondott.
1940-1946 között, a II. világháború legsúlyosabb éveiben Kiss Mihály vezette az intézetet. Számos menekült lengyel szalézi atya talált menedéket az Intézetben, majd 1944. októberétől – a nyilaskeresztesek néhány hetes uralma alatt – több zsidó származású üldözöttet fogadott be a Szent Alajos Ház, megmentve életüket. A téglagyári gyűjtőhely felé menet többen a mindig nyitott kápolnába “ugrottak be”. A zsidók szöktetése, bujtatása halállal járt. Kiss Mihály és a szerzetestársak többször álltak a nyilaskeresztes pártszolgálatosok puskacsöve előtt. Kiss Mihály ilyen szeretetszolgálatért sok szenvedésben, nemritkán “testi fenyítésben” is részesült. Szíve nem bírta a sok meghurcolást és megaláztatást, nem sokkal a háború után meghalt. Alig múlt el Óbuda ostroma, 1945. március elején a szalézi udvarból már harangszó hívta a híveket az új életre. Tudomásom szerint – mint a szomszédban lakó – a szovjet hatóságok ezt szorgalmazták.


A Kiscelli utca “öble” 🙂

1946-ban Várhegyi Ernő lett az intézet és a kápolna igazgatója. Érdekükben meghatóan lelkes munka indult. 1946 nyarán helyreállították és kifestették belül az ostrom alatt súlyosan sérült kápolnát. Palka József a szentély részén ellenszolgáltatás nélkül új színes ablakokat készített. A többi ablakra katedrál üveg került, ami abban az időben óriási teljesítmény volt. A tatarozást Hollay János térítésmentesen végezte. A festést Hollay Gyula és Kerékgyártó Ferenc szintén önkéntes felajánlásban vállalta. Ingyen dolgozott Fischer István asztalosmester és Bartha Zoltán festőművész is. A háború során elégett belső gyóntatófülkéket id. Pintér Béla belsőépítész tervei alapján Halaman János asztalos-gyára készítette, ugyancsak térítésmentesen. 1946 végén készült el a Betlehem.


A Kiscelli utcának nemcsak lelki szépségei vannak…

1948-ban tovább szépült a szalézi tulajdon. Tatarozták a Szent Alajos Házat is, a kápolnát az udvar felé kibővítették. A szűk, hosszú kápolna alapterülete ezáltal megkétszereződött. Egyre gyarapodott a növendékek és a hívők száma. A kápolna belseje fokozatosan szépült; új oltárt alakítottak ki, rá villanygyertyák kerültek, szőnyeg a Don Bosco szobor elé. Szent Alajos is új szobrot kapott. A kétszeresére nőtt kápolna új részébe padsorokat állítottak.
1949-ben a kápolna teljes hosszába futószőnyeget fektettek és a mellékoltárok is villanygyertyákat kaptak. Rupp építész terve és irányítása mellett a szaléziak költségén felállították a Lourdes-i barlangot. 1950-ben sikerült helyreállítani az orgonát. Ajándékként Savio Domonkos képét kapták és vásároltak miseruhákat, cibóriumot, oltárszőnyeget.


Savio Domonkos

1949. május 24-én (vagy az azt követő vasárnapon) tartották az utolsó körmenetet. A Segítő Szűz Mária szobrot a Bécsi út – Föld utca – San Marco utca – Kiscelli utcák vonalában feldíszített ablakok mellett, virágszőnyegeken, több száz hívő kíséretében vitték ki és hozták vissza a kápolnába.


Segítő Szűz Mária

1950. szeptemberében a szalézi rend működését “felfüggesztették”. A Szent Alajos Ház és a Bécsi úti kis ház (Bécsi út 177.) a kerületi Tanács tulajdonába került, magyarán államosították. Az internátus megszűnt. A szalézi atyák részére a Tanács a kert északi részében lévő alacsony, raktárnak használt épületet cellákra alakíttatta. 1951 elején ezt az épületet is el kellett hagyniuk. A kiköltözésre mindössze 24 órát kaptak.
A szalézi atyák szétszéledtek. Sorsuk, életük alakulását, elhelyezkedésüket a civil életben az ÁVO, majd az ÁVH (Államvédelmi Osztály, ill. Államvédelmi Hatóság) lankadatlan figyelemmel kísérte és az atyák a legkülönböző munkahelyeiken is érezték, hogy a kommunista hatalomban “nem kívánatos” személyek. Megfélemlítésükre számtalan módszert ismertek. Közülük is a leggyalázatosabb az, ami Újpesten történt 1953-ban. Az újpesti Clarisseumban – akkor már államosított otthonban – szegény és árva gyermekeket neveltek. Ebben a munkában többek között részt vett Sándor István szalézi szerzetes is. Az akkor jól ismert koncepciós perek logikája alapján, államellenes összeesküvés koholt vádjával 16 személyt ítélt el a Budapest Hadbíróság. Közülük négyet halálra ítéltek, a többit nyolctól tizenöt évi börtönnel sújtották. A halálra ítéltek között volt Sándor István is, akit 1953. június 8-án végeztek ki. Ugyanebben a perben Ádám László szalézi tartományfőnököt, mint XIII. rendű vádlottat 15 évi fegyházra ítélték.


A Kiscelli utcai épület bejárata – felújítás előtt

A megüresedett Szalézi Házba a Sztálin szobor építése miatt felrobbantott Regnum Marianum plébánia és templom papjainak egy részét telepítették. Az ingatlanokat az akkor szokásos gyakorlat alapján Magass Miklós óbudai főplébános az államnak “felajánlotta”. A kápolna bérleti díját havi 100 Ft-ban állapították meg, amelyet Szép Zoltán templomigazgatónak évekig fizetnie kellett. Lakbért a kápolna használatáért!


A Kiscelli utcai épület belülről

Nyomorúságos, méltatlan és sokszor megalázó négy évtized következett. Szép Zoltán súlyos betegen is következetesen harcolt az áldatlan állapot megszüntetéséért. 1963-ban Magass Miklós főplébános szóban és kérvényekben nyomatékosan kérte a Kerületi Tanácstól és az Állami Egyházügyi Hivataltól az egyházi használatban lévő, folyamatosan pusztuló épületek, ingatlanok visszaadását. 1964-ben a Pesti Kerületi Központi Bíróság elvben elrendelte az egyház javára történő tulajdonjogi bejegyzést, de ez semmiféle változást nem hozott.


Az egykori Tanácsháza, ma Polgármesteri Hivatal

Szép Zoltán halála (1978) után, utódja Szentgyörgyvölgyi Zoltán folytatta elődjének visszaigénylési tortúráját. Eredménytelenül. Ebben az időben a kerületi Ingatlankezelő Vállalat egyre több autótároló bódét engedélyezett és telepített az egyházi területre. A garázsdíjat is a vállalat szedte be. 1981-ben Kabar Sándort nevezték ki templomigazgatónak. Itteni 10 éves munkássága alatt megkísérelte a lehetetlent. Az Állami Egyházügyi Hivatal minden tettét, lépését figyelte. Csak magára és híveire támaszkodhatott. Sem az államtól, sem az egyháztól segítséget nem várt és nem is kapott. Határozott fellépésre sikerült elérnie, hogy az 1980-as évek elejétől a garázsdíjat a kápolna kapja. Az ingatlanok átadását újra és újra visszautasították. Szinte két keze munkájával, a kitartó hívek segítségével kívül-belül rendbe hozta a rendkívül lepusztult kápolnát és az udvarban lévő rozoga épületegyüttes egy részét is. 1983-ban kibővítette és átalakította a kápolna belsejét: az oltárt középre helyezte, köréje félkörben új padokat állított, az ablakokat színes ólomüveggel fedte és az oltár mögé széles körben impozáns, színes falfreskót készíttetett. Az oltárképet P. Kákonyi Asztrik ferences atya alkotta. Az orgona a régi oltár helyére került és a keresztút festett képei is 1983-ban kerültek a kápolna keleti falára. Harcolt a jogtalanul államosított egyházi ingatlan visszaszerzéséért. Az Állami Egyházügyi Hivatal minden törekvését, munkáját – ahol tudta – akadályozta.


A Kápolna mai bejárata

Az 1980-as évek második felében egyre többen akartak az egyházi területen építkezni. Szóba került üzletház, nővérotthon, szórakozó központ létesítése. Lékai László bíboros-prímás és Okos Gizella főorvosnő egyházi szeretetotthon felépítését tervezte. Arra nem volt példa, hogy Kabar Sándort megkérdezték vagy tájékoztatták volna.
1989-ben a kerületi Tanács pályázatot írt ki a négy utca határolta terület beépítésére, így az egyházi területre is. Berkes Illés jogtanácsos, aki az elmúlt 25 év alatt számtalan felterjesztésben kérte az áldatlan állapot megszüntetését, kerületi tanácsülésen e sorok írójának közreműködésével megakadályozta, hogy az egyházi területről illetéktelenek döntsenek. Kis Imre akkori tanácselnök és Pánczél Sándor tanácselnök-helyettes úgy foglaltak állást, hogy amíg az ingatlanok hovatartozása nem rendeződik, a terület nem beépíthető. Közel négy évtized után (1987-ben) Kabar Sándor indította újjá az egyházi szolgálatot a Margit Kórházban, e sorok írójának hathatós segítségével.


A Kápolna belülről

1990 elején a kerületi vezetésben az egyházi tulajdonjog ismét napirendre került, de elakadt azzal, hogy úgymond “a szerzetesek javainak ügye rövidesen napirendre kerül.”
1990. május 24-én hozott döntést a Fővárosi Tanács, hogy véget vessen a jogtalan állapotnak. 1990. szeptember 21-én megszületett a végzés, amelynek értelmében az egyházi terület egy részét a Segítő Szűz Mária lelkészségre telekkönyvezték. A Kiscelli utcai volt Szent Alajos Ház változatlanul állami tulajdonban maradt és benne további tíz éven át kézműipari vállalat működött.


Kiscelli utca, Bálnaterem

1991. július 24-én a lelkészség és vele együtt a Bécsi út 175., 177. és 179. számú ingatlanok hivatalosan is visszakerültek a Don Bosco Szaléziak tulajdonába. Új fejezet nyílt Óbuda egyházi élete és a Szalézi Rend történetében. Az ezt követő alig több, mint 10 éves szorgalmas munka szinte a csodával határos.


Bécsi út 177-179.

Az eredmények elérésében meghatározó szerepe volt az óbudai lokálpatrióta Peisch Ferenc atyának, aki a lelki élet kiterjesztését, a kápolna vezetését és a roskatag, düledező régi épületeknek renoválását, átalakítását kapta feladatul. 1992-ben kezdett hozzá az udvari épületek lebontásához, majd az újjáépítéshez. 2 év alatt elsőnek a Bécsi út 177. szám alatti házrészt építették újjá, amelyben 70 m2 kultúrtermet, játéktermet és két lelkész-lakást alakítottak ki. Ezután a kápolna és az új házrész között létesítettek átjárót. Ezt követően került sor a Bécsi út 175. számú telken lévő, a belső udvarból megközelíthető romos épületek lebontására. Helyükön látványos, három szintes új rendház épült. Az U alakú épületben 13 összkomfortos szobát alakítottak ki a rendtársak részére, továbbá közösségi, közös étkezési, előadói és könyvtárterem létesült. Ezek részben az alagsorba kerültek. A kialakított rendház alapterülete 1 ezer m2. Az építkezés teljes költségét a Szalézi Rend római központja fedezte. Az épületben házi kápolna is helyet kapott.


P. Peisch Ferenc SDB (balról a második)

1993-ban a belső udvar teljes kihasználásával labdarugó, aszfaltozott kosárlabdapálya és óvódás gyermekek részére füves-homokos játszótér épült. Az udvar hátsó, “rejtett” részében táborhely létesült, kultúrált szociális helyiségekkel. Az erős lejtő miatt az udvart kb. 2 méterrel megemelték. A bejárati utat 44 m2 területen díszburkolattal látták el. Mindezt és az azt követő hatalmas munkát, a folyamatos építkezést az 1991 óta kinevezett tartományfőnök, P. Havasi József felügyelte és “menedzselte”. További fontos feladatnak tekintették a szűkös, már elavult és újabb javításra szoruló kápolna lebontását és egy új felépítését.


A Kiscelli utcai épület a rendszerváltást követően még évekig vállalati tulajdon maradt

1994. tavaszán kezdődött el a munka és 4 hónap múlva, Krisztus Király ünnepén a templom már felavatásra került. Az anyagi segítséget a Rendfőnökség, az Ostpriester Hilfe, valamint a hívek biztosították. Más egyházi, vagy állami segítséget nem kaptak. A templom építésének terveit Blazsetics Ferenc építészmérnök készítette és ő is vezette az építkezést. A szentély kialakítása és az impozáns tűzzománc oltárkép Rácz Gábor művészi munkáját dicséri. A kórust és annak kialakításával kapcsolatos famunkákat Kovács László asztalosmester alkotta. A templom homlokzatára elhelyezett Don Bosco plakettet a kazincbarcikai Don Bosco Szakiskola készítette. A templomban lévő Don Bosco – Savio Domonkos szobrot az egyetemes főnök, Don Egidio Vigano ajándékozta. A P. Kákonyi Asztrik OFM alkotta keresztúti képek visszakerültek a keleti falra.


A Bécsi út 175-179. utcafrontja a Rendfőnökkel

A templom és a belső épületek alapterülete megközelíti a 2 ezer m2-t. Ez a hatalmas munka és a látványos eredmény mindössze két évet vett igénybe! Minden dicséretet és elismerést kiérdemeltek azok az egyházi és világi személyek, akik bízva az Isteni Gondviselésben és önmagukban, elkezdték és befejezték az építkezést. Peisch Ferenc óbudai ismertsége és ismeretsége hamar utat talált a kerület lakóihoz és az önkormányzathoz is. A kerület polgármestere Tarlós István a Peisch család régi ismerőse minden, tőle telhető segítséget megadott a szép tervek megvalósításához. A templomot és a szalézi házat többször meglátogatta. A vallásos, lelki élet addig itt soha nem látott kiterjedése valósággá vált. A vasár- és ünnepnapon tartott 4+1, a hétköznapi 2 szentmise fokozatosan egyre több hívőt és egyre nagyobb számú fiatalt vonzott és vonz. Az Oratóriumban és a Házban számos rendezvényt és összejövetelt tartottak. Az óbudai szaléziak elismertsége fokozatosan nőtt és nő.


Az Oratórium

A szomszédos Szent Margit Kórház betegeinek pasztorációja külön méltatást igényel. Az egykori kórházkápolna a maga nemében páratlan volt. A kétszintes különálló épület a kórház területének déli szögletét zárta le. Enyhén süvegszerű teteje alatt a Kiscelli utcáról közvetlen bejárattal, kb. 40 személyt befogadó teremben faragott padsorok álltak, a kis oltár körül a mennyezet és a fal színesen díszítve. A kórház udvara felől lépcsőkön volt megközelíthető. Alatta helyezkedett el a boncterem. A kápolnát kezdetben (1897. utáni években) az óbudai főplébánia látta el. Ezt a feladatot az 1920-as évek kezdetétől fokozatosan a Szalézi Rend vette át, bár hivatalosan a főplébánia hatáskörében maradt 1946-ig. A kápolnát 1944. tavaszán a sorozatos légitámadások miatt bezárták és a miséző helyiséget a főépületben alakították ki. A kápolna a II. Világháború utolsó heteiben semmisült meg. Újjáépítése nem volt lehetséges. 1946-ban a főépület miséző helyiségét Mindszenty hercegprímás a Vörösvári úti Szentháromság Plébániához csatolta, de az ellátás továbbra is a szaléziak feladata maradt. Ez 1950-ig volt lehetséges. Az utolsó szalézi lelkész Baki Béla volt. 1950 és 1987 között a kórházi lelki szolgálat hivatalosan nem működött. 1987-ben a kórház akkori főigazgatójával történt többszöri megbeszélés eredményeként a szaléziak helyén működő Segítő Szűz Mária lelkészség vezetőjét, Kabar Sándort nevezték ki kórházi lelkésznek. A pasztorációt közel 50 év után ő szervezte újjá. 1991-ben a szaléziak tulajdonukat visszakapták, kórházi lelkésznek a ház igazgatóját, Peisch Ferenc atyát kérték fel. Nyugdíjba vonulását követően ezt a nemes feladatot Szikszay Sándor atya látja el. A kórházi szentmiséket az 1996-ban Paskai László bíboros-prímás által felszentelt új kórházkápolnában tartják. Peisch Ferenc atyát a Rend 1999. augusztus 31-i hatállyal nyugdíjba helyezte. Munkáját, személyiségét az óbudai lokálpatrióták nem felejthetik.


A Kápolna Bécsi úti oldala

1999. szeptemberétől a Szalézi Rendház és Templom igazgatója Ábrahám Béla atya töretlen erővel folytatja és erősíti elődjének a munkáját, miközben újabb és újabb feladatokat kellett és kell megoldania. Kinevezése után nyomban megkezdődött a Bécsi út 173. számú telek (amely előtte soha sem tartozott a szaléziak birtokába) megvásárlásának, majd az ide tervezett Salesianum felépítésének nagy feladata. 2001-2002 között elkészült a templomhoz és a rendházhoz szorosan kapcsolódó épülettömb, amelyben 36 kollégiumi férőhelyet alakítottak ki. Itt kapott végleges elhelyezést a Szalézi Rend magyarországi tartományfőnöksége is. Ennek vezetője 1991 óta mindmáig P. Havasi József, akinek fáradhatatlan munkássága, tapasztalata, kiterjedt nemzetközi kapcsolata alapvetően hozzájárult az elért eredményekhez.


P. Ábrahám Béla SDB, igazgató

Újabb nagy sikerként 2002 tavaszán újra szalézi tulajdonba került a volt Szent Alajos Ház (Kiscelli u. 79.). Az elhasználódott, tönkretett épület hasznosítása a jelen és a jövő feladata. 2001 szeptembere óta a Szent Péter és Pál Katolikus Általános Iskola fenntartása is szalézi gondoskodást igényel. Az óbudai szalézi központban – az írás idején – 12 szerzetes él és tevékenykedik.
Az Óbudai Szalézi szerzetesrend 83 éves történetének feldolgozása 2003 augusztusában ért véget. E sorok írója igyekezett a rendelkezésre álló rendkívül kevés írott és szóbeli anyagból összefoglalni a témával kapcsolatos ismereteket. Kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy ez csak hézagos lehet. Úgy ítéli meg azonban, hogy kiindulási alapnak ill. anyagnak megfelelhet. Akinek feladata, vagy módja lesz kiegészíteni, majd a történetet folytatni, ne feledje a kétezer éves intelmet: “Lucernam qui indigent, oleum affundum” (Aki lámpást akar használni, előbb olajat öntsön bele).


A Rendház udvara

Forrás:
P. Ábrahám Béla SDB (szóban és írásban)
Dr. Bókai Bátor (szóban és írásban)
Dr. Berkes Gy. Illés (szóban)
Georgi Ilona (írásban)
P. Havasi József SDB (szóban és írásban)
P. Kabar Sándor (írásban)
P. Peisch Ferenc SDB (szóban és írásban)


Az írást P. Ábrahám Béla SDB (a Szalézi Rendház és Templom igazgatója) és P. Havasi József SDB a Szalézi Szent Ferenc Társaság magyarországi tartományfőnöke lektorálta.