Kirner Gábor Fülöp szalézi örökfogadalmas szerzetes és Zoltán testvére pap és ideiglenes fogadalmas szerzetes fogadalommal

Hivatás-örökfogadalom-küldetés 2018-…

Talán ennyi lehetne mindannyiunk rövid története, ha néhány szóban kell(ene) összefoglalnunk (csak talán az évszám különbözik mindenkinél), ha arról kérdeznek minket, milyen utat járunk be Jézussal életünk folyamán, még akkor is ha nem szerzetesként járunk ezen az úton.

 

Ma, a déli mise keretében, Péliföldszentkereszten, szinte az összes magyarországi férfi szalézi szerzetes összegyűlt, hogy tanúja lehessen Kirner Gábor Fülöp SDB testvér örökfogadalmának. A tartományfőnök atya, Ábrahám Béla hivatalos jelenléte mellett a szerzetesek a családias befogadást adják Gábor Fülöp testvérnek ezen alkalomból, amikor végleg, örökre Krisztus követésének Don Bosco által mutatott, szalézi útja mellett köteleződött el.

Persze, egy valódi családi eseményhez illően nem csak a testvérek és atyák voltak jelen, hanem a Szalézi Család más képviselői is, nővérek (a Segítőszűz Leányai (FMA), mint a szaléziak (egyik, igaz ebből az első) női ága), és munkatársak (akik a rend “civil” ágának elkötelezett tagjai).

Tartományfőnök atya a Húsvét nyolcadához és a mai evangéliumi szakaszhoz kapcsolódóan mutatta meg az együtt ünneplőknek, hogy örömünk és kitartásunk a feltámadás fényében teljes és igaz, de ez nem jelenti azt, hogy gondok nélkül tudunk előre haladni. Mert a feltámadás előtt azért ott van a Nagypéntek is. DE aki a Krisztussal való közösséget az emberi közösségen keresztül éli meg, az nem veszhet el.

És, hogy mi akik Gábor Fülöp testvért legalább látásból ismerhetjük a kápolnánkból, holnap az esti mise előtt közösen is imádkozhatunk érte, és újabb Krisztust követő hivatásokért, a második vasárnapra csúszott elsővasárnapi, hivatásokért tartott szentségimádásunkon.

ÁM a mai kép teljességéért azt is el kell mondjuk, hogy miként Jézus sokszor ünnepelt együtt barátaival és tanítványaival az étkezőasztal mellett, így mi is, akik most ott voltunk a “hivatás útjának” végén, egy közös ebédben is ünnepeltük a “küldetés kezdetét”.